Ma van kerek 7 hónapja, hogy ismét visszatértem az alkalmazotti létbe. Visszatekintve, úgy érzem, mintha egy szünetet tartottam volna a szabad lét felé vezető úton, Zsigerileg vágytam vissza a biztonságba. Nagyon meg akartam felelni a munkahelyem elvárásainak. Párkapcsolatot is kezdtem és ott is hasonlóan az igyekezett és a megfelelés volt a középpontban. Az első fél évben otthontanuló közösséget sem látogattam.

Biztonság vagy szabadság? A kettő ellentétes egymással?

A virág a földből nő ki és ha nincsenek gyökerei, akkor elborul. Korábban bennem levő szellem eddig lebegett a levegőben. A megvalósításhoz szükség van anyagra, a tett erejére, amelynek eredménye a fizikai valóságban látható. 

Erre az útra léptem egy éve, mikor ezt a blogot elkezdtem. Hasznos számomra a munkahelyi környezetben kreatív, alkotó munkát végezhetek, de nem felejthettem, hogy ki is vagyok és mit akarok.

Szabadidőmben szeretném jobban az alkotáson keresztüli önkifejezésre helyezni a hangsúlyt. Ennek egyik eredménye egy mese felolvasása, de szeretném ezt más módokon is jobban mélyíteni.

Már korábban voltak ez irányú próbálkozásaim, verset írtam, illetve rajzoltam, de valamiért megrekedtek. Talán most másképp lesz.

Szeretnék egyre inkább elindulni az önkifejezés irányába, hogy az ami belül van bennem, az minél inkább ki tudjon tárulkozni. Ehhez egy próbálkozás a következő mese felolvasása, ahol megtapasztalhattam, hogy milyen a saját beszédemet visszahallgatni, illetve hogyan tudok egy történetet elmondani.

A mese meghallgatásához katt ide => Mese: A három szegfű

Holnap vissza megyek alkalmazottnak. Nem tanárnak, hanem szoftverfejlesztőnek.

Akkor ennyi volt a szabadság??

Az elmúlt 7 hónap tanulságos volt számomra. Végig mentem azon a folyamaton, amin egy gyermek is végig megy, ha kiveszik az iskolából. Arra szoktatták ugyanis az iskolában, hogy nincs szükség önálló gondolkodásra, mindent megmondanak, mindent irányítanak. Ha ez már nincs, hirtelen nagy űr lesz, jön egy átállási időszak, mikor megtapasztalhatom, hogy mostantól én vagyok felelős a sorsomért, magam döntöm el mit akarok és mit nem, mi érdekel és mi nem.

Számomra  nagyon jó volt ez az idő, bele vettem magam az weblap programozásba és neki láttam az otthontanulók számára egy weboldalt fejleszteni, otthontanulok.hu néven. Sokat növekedett az önbizalmam és sok mindent tanultam. Mondhatnám én is otthontanuló lettem.

De akkor minek megyek vissza dolgozni? ... ez olyan mintha egy otthontanuló gyerek visszamenne az iskolába.

Igen olyan, csak ezt most magam választom, azért mert ahhoz még többet tudjak tanulni és tapasztalatot szerezni, most szükségem van erre a munkahelyre. Így azért más, mikor a magam vezérelte tanulási folyamataimban beillesztek egy iskolát és én döntöm el meddig kell az nekem és mikortól nem.

Azért kíváncsi vagyok, milyen lesz megint alkalmazotti környezetben, nem fog-e beszippantani és akadályozni éppen csak elkezdett szabad létem útján?

Na, a következő blog bejegyzésben megírom ;)